Intersport Terepfutás 32 km 2016.11.05.

A mai napon önkéntesünk, Futó Nagykövetünk, Valter Éva, 4 óra 18 perc alatt teljesítette az Intersport Túranap 32 km-es hosszútávját, 1100 m szintemelkedéssel. Alább olvashatjátok Éva részletes élménybeszámolóját:
„Nem aggódtam emiatt a verseny miatt. Edzőfutásnak tekintettem. Már a BSZM-re készülök, két egymást követő napon kell hosszúakat futnom, egyelőre napi 20-30 km-t. Havonta egyszer-kétszer futok egy 6 órást. Heti 70 km-ről heti 120 km-re fogom felnövelni a km-eket.
Azt, hogy több, mint 1000 m a szintemelkedés a 32 km-en, csak előző este jegyezte meg a férjem. Hoppá! Akkor lehet, hogy mégis el fogok fáradni? gasp hangulatjel:-o
Egy kis egészségügyi malőr fokozta az izgalmakat: előző este a sütőtök és a hidratálás összevesztek a gyomromban, émelyegve feküdtem le, és úgy is keltem. Nem is tudtam megenni a reggeli zabkásámat, ami az energiatartalékaimat adta volna a versenyhez. Kicsit aggódtam, hogy mit fog szólni a gyomrom a zselékhez és a házi készítésű izotóniás italomhoz?
Az öltözék miatt is agyaltam. Reggel 2 fok volt, és a befutóra 7 fokot ígértek (ami egyébként csak 4 fok lett). Végül egy technikai top, hosszú ujjú póló és futós kapucnis melegítő-felső mellett döntöttem, téli futónacival. A rajtzónába még fülvédős sapkában álltam be, de aztán mégis átcseréltem simlis sapira. Majdnem fáztam a szél-átfúvásos részeken, ill. amikor nem lehetett futni a terep miatt, és tempós futásról gyaloglásra kényszerültem. A kapucnit is hamarosan feltettem, mert a simlis sapi is kevésnek bizonyult. A nap végig nem sütött ki, hideg volt, és néha ehhez még a hideg szél is hozzátársult. Jólesett a végén a fűtött autóba beszállni ? Úgy éreztem a 23 fokos kocsiban ülve a kinti szeles 4 fok után, mintha finom meleg kemencén ücsörögnék :)
De vissza a versenyhez. Szerintem szervezési hiba volt, hogy a versenyközpontnál nem helyeztek el mobil WC-ket. Az általános iskolában kilométeres sor állt a mosdókhoz, és mind az oda, mind a vissza út felért egy test-test elleni full kontakt mérkőzéssorozattal frown hangulatjel:( Az sem volt jó ötlet, hogy a startot a versenyközponttól több száz méterre helyezték el, és mindenki bizonytalan volt benne, hogy merre is találja. A startnál elhelyezett mobil WC-ket is csak szájhagyomány útján lehetett megtalálni, mert kitáblázva nem volt. Szintén hiba volt ilyen sebességgel útnak indítani a futókat tömegben. Pár száz méter után a futás gyaloglásba torkollott, majd sorban állásba az egyszemélyes ösvényeken és lépcsőkön. Az első fél óra olyan volt, mint ha egy akciós végkiárusításra mentem volna (ahová egyébként soha nem megyek), ahol több száz ember áll libasorban, hogy megkapja az áhított terméket. Én futni jöttem, de az első fél órában nem jutottam hozzá. Ráadásul az időd nem tükrözi így a teljesítményedet, mivel minél hátrábbról startoltál el, annál hosszabb sort kellett kivárnod, annál rosszabb lett az időd ? Senki nem veszi ki a bruttó idődből azt az x percet, amit helyben totyorogtál azért, mert előtted százan ácsorognak a lépcsőkön. Én azért álltam be a mezőny közepébe, mert még sosem indultam ezen a versenyen, és nem akartam eltévedni, azt akartam, hogy mindig lássak egy futó-hátat, amit követhetek. De jó időt csak az futhatott, aki az első sorból indult. Ugyancsak nehézséget jelentett, hogy a hosszútáv visszafelé szakaszán beértük a gyalogtúrázókat, akik általában 2-3-4-en csatár-láncban beszélgetve elfoglalták az egész utat, és nem nagyon voltak tekintettel a futókra. Az én lábamban már volt 30 km futás, mégis én szorultam az egyenetlen, balesetveszélyesebb szélekre, miközben kielőztem őket, mert számtalan esetben a gyaloglók nem húzódtak félre, még kérésre sem. Szerintem ezeken a vegyes vesenyeken erre fel kellene hívni a gyaloglók figyelmét a Speakereknek, mert nem először találkozok ezzel a viselkedéssel, a Szuflán is ugyanez volt.
Később aztán megbékéltem vele, hogy ez a verseny nem lesz meg 4 óra alatt. Ha tudtunk futni, sokszor akkor is beszorultunk libasorba, előzni szinte lehetetlen volt. Összegészében pedig kb. fele annyit futottam, mint gyalogoltam. Futhatatlan, balesetveszélyes ösvényeken kaptattunk fel és le. Frissen lehullott, csúszós lombok takarták a labilis köveket, alattomosan megbúvó gyökereket. Voltak olyan kavicsos vagy hegyes sziklás szakaszok, ahol szintén képtelenség volt futni. Olyan meredek emelkedők vagy lejtők, amik futhatatlanok voltak az elsavasodás és sérülés veszélye nélkül. Kétszer estem el, egyszer az odafelé, másszor a visszafelé vezető úton. Szerencsére a kellemetlenségen kívül semmi komoly baj nem történt, a pár év AIKIDO gyakorlás úgy tűnik, beépült, és mindig biztonságosan esek :) Sár sem volt, így a ruhám sem ázott át az esésekkor. A gyomrom is elfelejtette, hogy rosszalkodjon, amint elkezdtem futni. 45 percenként ettem meg egy zselét, és igyekeztem inni is rendesen.
Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a férjem nem ment haza a rajt után, ahogy megbeszéltük, hanem végig maradt, és 4x lepett meg az útvonalon a jelenlétével, amit mindig ki is használtam egy puszira, egy ölelésre (a futótársak mosolyaitól kísérve :), és a kifogyott zselés tasakok és elhasznált zsepik leadására :)
Egy dologra figyeltem végig a verseny alatt, azon kívül, hogy ne törjem ki a bokámat: a pulzusom nem mehetett az aerob/anaerob küszöb fölé, ami nálam 173-175 körül van. Ha elkezdett e fölé kúszni, vagy átváltottam gyaloglásra (ez a meredek kaptatókon sokszor megtörtént), vagy lassítottam a tempón, és igazítottam a futóformán.
Az órám kb. 4 óra elteltével átváltott Low Battery üzemmódra, azaz mért, de már nem jelzett ki. Kb. 6 km volt még hátra. Úgy döntöttem, ahol a terep engedi, és itt már meglehetősen engedte, meghúzom a végét, nem igyekeztem már lenn tartani a pulzusomat, mehetett fel, ahová akart. 4:17 volt a legtempósabb szakaszom. Így sikerült beérnem 4 óra 18 perc alatt. Bár ez csak 32 km volt, mégiscsak mintha közben megmásztam volna a Kékest. Megérezték a lábaim, az izmaim. Kb. olyan volt az után-érzet, mint a 4 órás maratonom után, vagy a BSZM 48-49-53 km-es napja után. Szóval igazán jó edzés volt! :)
A kellemes meglepetések közé tartozott még, hogy mikor hazaértünk, a lányom kinn kertészkedett. Egy forró fürdő és egy tányér meleg leves után csatlakoztam hozzá még 2 órára, míg az eső végül bekergetett minket. Úgyhogy a kert is szépült még a mai nap során :)
3 start előtti és egy befutós fotót, plusz egy kilassított befutós videót osztok meg veletek :) Éva”



Kövess minket a Facebookon